Lagotto romagnolo - a szarvasgombák réme

07/10/07

09:57:10, Kategóriák: hirek, írta: feriur

Az előző posztban már szóba került ez a kifejezetten szarvasgomba-kereső munkakutya, amely iránt hirtelen nagy érdeklődést tapasztalok mindenfele. Néhány évvel ezelőtt a Labrador vált divatossá a szarvasgombászok közt, most a Lagotto kezdi átvenni szerepét. Furcsa véletleneken múlik, hogy melyik kutyafajtához fűznek a gombászok nagy reményeket. Amikor én a Ferenc kutyát vettem (9 éve) a Labradort általánosan a legjobb munkakutyának tartották, és engem Vasteleky Einbeck Péter a Csepeli Vakvezető kutyakiképző Iskola vezetője győzött meg arról hogy Labradort válasszak és Feri nagyszerűen bevált. Azt hiszem később sokan döntöttek a Labrador mellett Feri sikerei miatt, de mostanára kiderült, hogy nem minden Labradorból lesz jó gombász kutya és fajta egyes gyakori vagy ritkább tulajdonságai, nem feltétlen előnyösek ( nagy termet, hízékonyság, lustaság, érdektelenség, debilség). A Lagotto újdonsült elterjedése a kutyatenyésztők körében felkeltette a gombászok érdeklődését is, valamint néhány kutyatenyésztő is belekóstolt a szarvasgombászatba csak azért mert ha már ilyen kutyája van, akkor dolgozni is kéne vele. Magyarországon még viszonylag kevés Lagotto található, de már van kennel.

A környező országokban, pl. Romániában több Lagotto van és kölyköket is könnyebb ott beszerezni. Az árakkal nem vagyok teljesen tisztában de semmiképp nem olcsó fajtáról van szó. Visszatérve a tulajdonságaira: a kis termet, szerény és szelid viselkedés mellett a munkamánia indokolja a gombászok lelkesedését a fajta iránt, de persze a érdemes lenne a kiskutya egyéni jellemét is figyelembe venni a vásárláskor, ilyen ritka kutyáknál ez sajnos nem olyan könnyű. Azt mondják, hogy a vérében van a gombakeresés, mintahogy ezt tartják más fajtáknál is ha a szülők, nagyszülők is hasonló munkakörben tevékenykedtek. A szőrét érdemes nyírni, msákülönben bogáncsot is gyűjtünk vele nem csak szarvasgombát.

A fajta ősei eredetileg Észak-olaszországban vízivadász kutyák voltak. (érdekes hogy a legtöbb népszerű szarvasgomba-kereső kutyafaj a vízivadászok közül kerül ki, Breton spániel, Labrador retriver)
Egy tizenötödik századi freskón jól kivehető hogy Lagotto sündörög egy harisnyás láb mellett.
A XIX. században a mocsaras területeket folyamatosan lecsapolták, ezzel visszaszorult a vadászat is. Ezért a lagotto is új feladatot kapott, körülbelül 1850 és 1890 között zajlott le a fajta átalakulása vízivadászból szarvasgombakereső kutyává. Folyamatos kontraszelekcióval kiszelektálták a fajtából a vadász-ösztönt, amellett, hogy az orrjósága és a kereső-ösztöne megmaradt.

A szarvasgomba keresők elsődleges célja a gomba megtalálása és értékesítése volt, így a lagottok tenyésztése nem esztétikai szempontok alapján történt, hanem kizárólag a munkaképességek alapján, az orrjóság javítása érdekében keresztezték őket pointerekkel, vizslákkal, spánielekkel is. A tervszerű tenyésztést a '70-es években kezdte el egy kislétszámú lelkes csapat Romagna vidékén, az ők munkájuknak köszönhető, hogy az ősi külső és belső tulajdonságokat sikerült rögzíteni, így megmentve a fajtát a keresztezések miatti átalakulástól, kihalástól. 1988-ban megalakult az Olasz Lagotto Klub (Club Italiano Lagotto, C.I.L), majd 1993-ban az ENCI (a magyar MEOE megfelelője) is elismerte fajtaként. Az FCI 1995-ben fogadta el mint ideiglenes fajtát, majd 2005-ben mint véglegeset, így jelenleg teljes jogú FCI-elismert fajta. (forrás: lagotto.hu, fotók: Ferenc úr, Erdély)