Az isztriai szarvasgomba (Tuber magnatum) egy változata

Az alábbi írás egy olasznyelvű cikk kissé tömörített, itt-ott kissé bizonytalan fordítása. Akit érdekel a cikk, szóljon és elküldöm, illetve aki tud olaszul és ellenőrizné a fordítás helyességét, szintén szóljon, megköszönném :)

Andrea Daprati cikke a Rivista di Micologia, 2007 jan.-már.-i számában jelent meg, ebben írja le a Tuber magnatum Pico egy új változatát, amelyet Vittadini is említett már 1831-ben. A gombászok akkoriban "ghiacciolo"-nak, jégcsapnak nevezték, ennek ellenére mostanáig névtelen volt. Jól meghatározható és stabil tulajdonságokkal rendelkezik és rendszeresen megtalálható télen Oltrepò Pavese régióban. A híres milánói mikológus tiszteletére Tuber magnatum var. vittadini-nek nevezte el a szerző.

Andrea Daprati:

Az isztriai szarvasgomba (Tuber magnatum) egy új változata

Vittadini 1831-ben a a Monographia Tuberacearum-ban a Tuber magnatumot tárgyalva így ír róla : "Megkülönböztethető egy változata amelynek göbösebb, csomósabb húsa van, rengeteg fonalszerű érrel behálózva, nagyon törékeny és télen érik be. Ezeket általában ghiaccioli-nak nevezik, kétségkívűl ízletesek, de nehezen vághatóak."

1831 után nem említi többet egyetlen szerző sem, azonban a gombászok régóta ismerik, különböző tájnevei: "bianchino" Piemonte-ban, (Astigiano és Monferrato környéke) "bianchetta" Toscana-ban, (San Miniato környéke), "bianca" a közép-dél olasz területeken és így tovább, mindig a jellegzetes fehéres peridiumra utalnak. A legérdekesebb talán Oltrepò Pavese, az a "vittadini térség" ahol a szerző a Monographica Tuberasea-n dolgozott annak elkészültéig, az itteni tájszólásban még ma is "giäsoe" vagy "bräsoe" néven ismerik. Az első jégcsapot jelent, a második pedig egy keksz-szerű süteményt, amit a reggelinél szoktak a tejbe mártogatnak - jellegzetessége a törékenysége. Mindkét név bizonyítja, hogy a helyiek ismerték ezt a változatot, még mielőtt Vittadini leírta volna.

Fő jellegzetességei:
- az esetek többségében a gléba fehéres, piszkosfehér, (porcelánfehér az éretlen aszkuszok miatt) átszőve rengeteg nagyon vékony érrel, szabad szemmel homogénnek tűnik, csak a teljes éréskor lehet megkülönböztetni a steril ereket a termékenyektől. Ezzel ellentétben a T. magnatum márványozottnak tűnik, jól körülhatárolt steril erekkel, amelyek mindig többé-kevésbé színesek, szalmasárga, mogyorószínű, okkersárga, okker-barnás, néha testszínű, kormos-vörösses stb tónussal.

- nagyon törékeny, mállékony, amikor a kutya rákapar ezer darabra morzsolódik, (a T. magnatummal ellentétben, amely forgácsolódik) és amikor elvágják, a szelet nem tartja meg a szilárdságát, nagyon könnyen összetörik (a T. magnatum szeletek egyben maradnak a szeletelésnél)

- télen érik be, a fagyos, jeges talajban, az első ghiacciolik megjelenése (kb decemberben) jelzi a gombászoknak, hogy a magnatum szezonja a vége felé jár

Még pár jellegzetesség, amiket annak idején Vittadini nem ismerhetett:
- peridium: bár megtartja a pszeudoparechimatikus struktúráját, a felülete csupasz és sima, és - ugyanúgy mind a gléba - fehéres, porcelánfehér

- spórák: a mikroszkopikus kép „fekete-fehér” - ezzel különbözve a tőalaktól, amelyik sárgás, sárgás-barnás - összességében áttetsző, majdnem átlátszó, épp hogy elhatárolható az alveolusok falának hálózatától, a retikulumtól. A retikulum nagyon kiemelkedő, akár 7 µm és a spórák - bár alakra hasonlóak a T. magnatuméra - kissé kisebbnek tűnnek, a 3 spórás tömlőben átlagosan 21 x 17 ym szemben a 26 x 20 ym-el.

-tömlők: átlagosan 60-70 x 45-55 ym, kis nyúlvánnyal rendelkeznek, mint a T. magnatum. Egyspórásak, kétsprórásak (a többségben) , kevés a 3 spórás és sose láttak 4 spórásat. De a legérdekesebb (és állandó) jellegzetessége a spóra nélküli tömlők jelenléte, még a legillatosabb, érett gombákban is kb a tömlők 50% -a üresnek tűnik, míg a nem annyira illatos, kevésbé érett gombákban gyakran nehéz találni akár egyetlen fertilis tömlőt is. Az évek során a szerzőnek lehetősége volt megvizsgálni rengeteg ghiacciolo-t, mindegyiket kutya találta, tehát többé kevésbé illatosak és érettek voltak, és a spórák hiánya a tömlőkben egy állandó tulajdonságnak tűnik, amely jól megkülönbözteti ezt a változatot.

A Tuber nemzetségben eddig 5 változatot írtak le, T. aestivum Vittad. f. uncinatum (Chatin) , T. brumale Vittad. f. moschatum (Ferry), T. rufum Pico : Fr. f. ferrugineum (Vittad.), T. rufum Pico : Fr. f. lucidum (Bonnet), T. rufum Pico : Fr. f. nitidum (Vittad.). Ezek a változatok főleg organoleptikus és morfológiai tulajdonságokban különböznek a megfelelő fajoktól, de a spórák és a külső megjelenés tulajdonságai csaknem azonosak az adott fajéval, és eltekintve pár gléba meg perídium tulajdonságtól nincs egyéb jellegzetesség, ami alapján egyértelműen meg lehetne különböztetni őket. Ezért fontosak a var. Vittadini és a var. Magnatum közötti különbségek, és ezért megérdemli legalább a változati besorolást és a nevét:

Tuber magnatum Pico var. vittadinii Daprati var. nov.